A rozsdamentes acél kiváló korrózióállóságot, erő-tömeg arányt és esztétikai vonzerejét kínálja. A króm önmagát gyógyító passzív oxidréteget képez a felületen, amely hatékonyan védi az alapanyagot a környezeti korróziótól. Ez az alapvető tulajdonság azonban egyúttal egyedi feldolgozási szempontokat is bevezet, amelyek megkülönböztetik a rozsdamentes acél feldolgozását a szénacél vagy más ötvözetek feldolgozásától.
A megfelelő rozsdamentes acél anyag kiválasztása alkatrészek gyártásához kritikus mérnöki döntés, amelyhez szükséges az egyes anyagok tulajdonságainak ismerete a megfelelő feldolgozási módszer kiválasztásához. Az ausztenites rozsdamentes acélok (különösen a 304-es és a 316-os minőségek) uralkodnak az általános gyártási alkalmazásokban kiváló korrózióállóságuk, alakíthatóságuk és hegeszthetőségük miatt. A szénmentes 304L minőség alkalmas hegesztett szerkezetekhez. Kloridtartalmú környezetekben (pl. tengeri vagy vegyipari berendezések esetén) a molibdén-tartalmú 316L minőségek kiváló ellenállást nyújtanak a pittings és rések korróziója ellen. A duplex rozsdamentes acélok (ideértve a 2205-ös és a 2507-es minőségeket is) kiváló korrózióállóságot mutatnak, miközben kb. kétszeres folyáshatárral rendelkeznek az ausztenites minőségekhez képest. Ez teszi őket ideális választássá igényes alkalmazásokhoz, például tengeri platformokhoz, nyomástartó edényekhez és nagy szilárdság–tömeg arányú szerkezeti alkatrészekhez. A ferrit és a martenzit rozsdamentes acélok speciális alkalmazásokra szolgálnak, ahol mágneses tulajdonságok, hővezetőképesség vagy meghatározott mechanikai jellemzők szükségesek. Az ausztenites rozsdamentes acélokhoz képest azonban gyengébb hegeszthetőséggel és alakíthatósággal rendelkeznek, ezért a gyártási folyamatok gondos tervezése szükséges.
A rozsdamentes acél alkatrészek formázási folyamata pontos szerszám- és kenőanyag-vezérlést, valamint folyamatparamétereket igényel a szénacélhoz képest magasabb szilárdságuk és munkakeményedési jellemzőik figyelembevételéhez. A hidegformázási technikák közé tartoznak a hajlítás, a mélyhúzás és a hengerlés. Ezek közül a sajtófékek a anyag rugalmas visszaállási tulajdonságait figyelembe vevő, kifinomult rugalmas visszahajlási kompenzációs algoritmusok segítségével érik el a pontos, ismételhető hajlítást. Az ausztenites acélminőségeknél a formázás során fellépő alakváltozás-indukált martenzit-transzformáció jelentősen növeli a szilárdságot, miközben csökkenti az alakíthatóságot. A bonyolult, többlépcsős formázási folyamatok köztes lemezkeményedés-mentesítő hőkezelést igényelhetnek. A melegformázás 90–200 °C közötti emelt hőmérsékleten lényegesen javítja az alakíthatóságot a martenzit-képződés gátlásával. Például a 304-es rozsdamentes acél végső húzási aránya 2,2-ről 2,7-re nő 120 °C-on, ami lehetővé teszi a mélyebb húzást és összetettebb geometriák kialakítását köztes lemezkeményedés-mentesítés nélkül. Igényes formázási körülmények esetén a megoldáshőkezelés alkalmazható a munkakeményedett szerkezet újra-kristályosítására és az alakíthatóság helyreállítására. Ez a hőkezelés azonban szigorú ellenőrzést igényel a túlzott oxidáció megelőzése és a méretstabilitás fenntartása érdekében.
A hegesztés a rozsdamentes acél gyártásának legkritikusabb és legnagyobb technikai igényt támasztó folyamata, amely közvetlenül befolyásolja az összeszerelt alkatrészek szerkezeti integritását és korrózióállóságát. A GTAW/TIG-hegesztés széles körben elterjedt, mivel pontos hőbevitel-szabályozást tesz lehetővé, és esztétikusan vonzó, fröccsenésmentes varratokat eredményez, ezért különösen alkalmas vékonyfalú anyagokra és látható felhasználási területekre, ahol a varrat megjelenése döntő fontosságú. A GMAW/MIG-hegesztés a vastag falú szerkezetekhez és tömeggyártási környezetekhez alkalmazható, mivel magasabb lehelyezési sebességgel rendelkezik, míg a burkolt ívhegesztést vastag falú alkatrészek és csövek hosszirányú varratainál használják. A hozzáadott anyag kiválasztása kritikus: az ausztenites acélok esetében olyan hozzáadott anyagok használata, amelyek összetétele megegyezik vagy enyhén meghaladja az alapanyag ötvözet-tartalmát (pl. ER308L huzal 304-es alapanyaghoz), biztosítja, hogy a hegesztett anyag tulajdonságai – különösen a korrózióállósága – elérjék vagy meghaladják az alapanyag tulajdonságait.
A felületkezelés és a poszt-feldolgozás kritikus fontosságú a rozsdamentes acél alkatrészek megmunkálás utáni korrózióállóságának helyreállításához és javításához. A mechanikai módszerek – például a csiszolás, a homokfúvás és a polírozás – hatékonyan eltávolítják a szennyeződéseket, azonban óvatosnak kell lenni, hogy ne kerüljön vas szennyeződés a széntartalmú acélból készült szerszámokból vagy csiszolóanyagokból, mivel ez helyi korróziót válthatna ki. A kémiai módszerek – például a savas maratás – feloldják a hőhatásra kialakult réteget és az alatta lévő krómhiányos réteget, miközben egyenletes passziváló oxidréteget regenerálnak. A passziválás általában gyártás után történik salétromsav- vagy citromsav-oldatokkal, hogy megnöveljék a természetes oxidréteg vastagságát és egyenletességét, ezzel maximalizálva a korrózióállóságot. Olyan alkalmazásoknál, ahol a felületi minőség és a tisztaság különösen fontos, az elektrolitos polírozás egy elektrokémiai folyamattal eltávolít egy meghatározott felületi réteget, így sima, fényes és rendkívül korrózióálló felületet hoz létre. Ez a technika különösen alkalmas a gyógyszeripari, élelmiszer-feldolgozó és félvezető-ipari berendezések számára. Az újabb felületkezelési technológiák – például az alacsony hőmérsékletű plazma-nitridálás (kb. 420 °C) – növelhetik a 316L rozsdamentes acél felületi keménységét 1200 HV-ig, miközben megőrzik a korrózióállóságot. Ez jelentősen meghosszabbítja az alkatrészek élettartamát a nagy kopásnak kitett alkalmazásokban.
